Számokkal meglehetős barátságban levő emberként időről időre megnézem, hogy az egyes bejegyzéseim milyen olvasottságot érnek el. Na jó, ez így nem igaz! Külön statisztikát vezetek, imádom elemezni, hogy mikor melyik szösszenet fut meg, és melyek azok, amelyek már régóta a polcon porosodnak, mert a kutya sem olvassa őket.

Már csak azért is érdekes ez, mert korábban észrevettem, hogy egy jó ideje önálló életet él az blogoldalam, azaz minden nap beesik egy-két-öt-tíz-száz olvasó, pedig havonta körülbelül egyszer szoktam összeütni valami közlésre érdemest.

Szóval az éjszaka az jutott eszembe, hogy megmutatom nektek, hogy hol is tartanak az egyes bejegyzéseim az olvasási rangsorban, illetve amolyan „csak hogy biztosan meglegyen“ alapon beteszem az eléréseket, hátha tallózni lenne kedve közöttük valakinek.

Sorrendre pedig legyen a legmutatósabb, tehát a legnépszerűbbel kezdve csökkenő sorrendben az a legmagányosabbakig. Az adatok 2025. április 18-i számokat mutatják.

(az egy csillaggal jelölt írások kiemelésre kerültek a blog.hu címlapon, a dupla csillagosok pedig az index.hu címlapján)

Csodálatos érzés, hogy van egy futás témájú blogom, amin a legolvasottabb bejegyzés a japán kapszulahotelek belsejébe kalauzol. 🤣 De ezen nem akadok fenn, hiszen az oldal címének „világ körül“ része legalább annyira fontos az írások szempontjából, mint a „Futások“. A lényeg, hogy láthatólag időről időre sikerül olyan témákat találnom, amik komoly érdeklődésre tartanak számot.

Látszik, hogy a maraton témája is foglalkoztatja az olvasóközönséget, ami talán nem csoda, hiszen ez mégiscsak egy futás orientációjú oldal. De ezen belül sokkal inkább a könnyedebb, szórakoztatóbb témák mennek, és maga a szakmaiság - már amennyiben abszolút amatőrfutóként bármilyen szakmaiságot is vindikálhatok magamnak - csak akkor, ha a futás örök nagy kérdését, azaz a „Hogyan kezdjük el?’ kérdést járom körbe. Viszont az mindenképpen érdekes és egyben megfontolandó, hogy még egy ilyen fontos témakör sem nagyon viseli jól azt, ha több részre bontom. Ennek a kezdők számára az alapokat lefektető sorozatnak 4 része volt. Az első még komoly érdeklődésre tartott számot a maga 1.589-es olvasottsági számával, de a második részt már csak 93-an olvasták (igaz, nem került ki egyik fent említett címlapra sem). A harmadik rész a maga 489-es számával gyenge közepes, amit a negyedik rész 253-as olvasottságával masszívan sikerült alulmúlni. Pedig jó téma, de láthatólag egy rész éppen elég volt. Gondolom azért, mert a tisztelt olvasóközönség rájött, hogy nincs nagy titok, emellett pedig olyan baromságokat javaslok, hogy a kezdő futó legyen türelmes és fusson lassan, ami a mai rohanó és egyben instant sikerre vágyó, és azt megmutatni éhes világunkban nem tűnik a legjobb tanácsnak.

Meg hát ki olvas manapság bármiből is négy részt, ha az nem a Harry Potter? Na ugye?

A viszonylag olvasott, azaz 500 feletti számot hozó blogok között aztán túlnyomó többségben vannak az élményleírások, avagy éppen az egyszerű és könnyen emészthető statisztikák, de szerencsére bekerült az egyik személyes kedvencem is, az, amelyikben a saját motivációmról írok.

Szomorú, hogy az általam legjobbnak tartott cím végül nem ment akkorát, mint azt a közzététel előtt gondoltam, Ez az „Alapvető maratonstratégiák, avagy hogyan készítsük ki magunkat előre megfontolt szándékkal“. Lehet, hogy nem ment át a címbe foglalt irónia, azaz hogy felkészüléskor, illetve a versenyen a kedves futó totál taccsra teszi magát, ráadásul teljesen önkéntes alapon. Kiváló mémek vannak erről, itt egy példa:De nagyon élvezem megírni a Stierlitz tematikájú blogomat is, igaz, azok, akik tudják, hogy ki volt Stierlitz, azt már valószínűleg nem tudják, hogy mi az a blog. Generációs szakadék, ugyebár!

És, hogy melyik a kedvencem? Nekem mindegyik! Imádom írni őket, főleg, ha eszembe jut egy-egy poén vagy idióta megfogalmazás, és már írás közben azon vinnyogok magamban, hogy mennyire fog vinnyogni rajta egy-egy olvasó - ha szerencsém van. Tényleg, nekem mindegyik bejegyzésem olyan, mint a saját gyerekem. Ellentétben az igaziakkal, akik mind kiválóra sikerültek, az írások között vannak egész jól, jobban, és talán kevésbé jól alakultak, de szeretni egyaránt szeretem őket!