Szóval Csikágó! Biztosan sokan nem értenek velem egyet, vagy gúnyosan mosolyognak a nyomoromon, de nekem ez a város nem tetszik! Túl amerikai, azt hiszem, de nem a jó, hanem negatív értelemben. Tegnap reggel elmentem felvenni a rajtszámot, és mivel sikerült olyan idiótának lennem, hogy egy bukaresti szállodában hagytam a pulzuspántomat, ezért arra gondoltam, hogy veszek majd egyet a maraton expón, vagy ha ott nincs, akkor majd gyalog jövök haza, és útközben keresek egy boltot, ahova beugrok. Naná, hogy sem a Wahoo, sem a Polar nem állított ki, maradt a „B” (bé!, bé, bé, bé) opció, hogy hazafelé megoldom. (A mellkaspántot persze elhoztam, amikor otthon pakoláskor kiderült a bibi, de lassan már 3 hónapja karpántot használok, és őszintén, sokkal kényelmesebb, mert nem szorítja össze és dörzsöli ki a mellkasom, ezért gondoltam, hogy inkább veszek még egyet, és ha sikerül visszaszerezni a szállodából az elsőt, akkor legfeljebb odaadom Bence fiamnak, aki, immáron bécsi egyetemista lévén, az osztrák flasztert koptatja.)

Szóval rákerestem a telefonon, 3 mérföldre írt is egy boltot, Dick’s Sporting Goods, nekem az semmi, legalább átmozgatom a lábam! Ez volt az a séta, amikor a szépen parkosított, konferencia- és bevásárlóközpontokkal, szállodákkal teleszórt városrészből a szeméttel teleszórt rozsdaövezeten át eljutottam a belváros külvárosáig, azaz oda, ahova a city lakói még kocsival kimennek shoppingolni, tehát minden olyan dologért, ami nem a napi szükséglet. Elmentem vasúti rendezőállomás mellett, láttam a Canal street-i vasúti hidat, amit 1913-14-ben építettek, és az érdekessége, hogy felemelhető a híd központi része, megtekintettem koszos és elhanyagolt ipartelepet és közben azon gondolkodtam, hogy tényleg ez a legnyilvánvalóbb módja-e annak a világ 13. legjobb városában, hogy szerezzek egy kis fostos karpántot, ami a világ 99. legjobb városában hagytam, mert majom vagyok?

Dick áruházát a „hodály, ahol minden középszerűt meg tudsz venni” címmel tudom illetni, és pulzuspánt persze, hogy nem volt, azt sem tudták, hogy mi az. Első körben megpróbáltam saját magam megkeresni, de teljesen reménytelen volt, így aztán megkérdeztem egy eladót, aki, miután nem tudott elmenekülni előlem, hiába szedte a lábait, átküldött a baseball szekció melletti részbe, ahol belebotlottam két, egymással heves vitát folytató eladóba, akik továbbküldtek a pénztárhoz, hogy ha van akkor ott van, de ott sem volt, viszont kiderült hogy soha nem is volt, de azért átküldött a közeli Best Buy-ba, mert „ott vannak elektronikai dolgok”, így megköszöntem Dicknek (nomen est omen!), hogy az interneten milyen ügyesen hirdeti magát, majd kiléptem az immáron szakadó esőbe, ami jól leírta a hangulatom, persze kabátot minek hoztam volna, hiszen csak macera!

A Best Buy után már könnyen ment, mert kiderült, hogy ott sincs, minek is lenne pulzuspánt egy Media Markt típusú boltban, innen már csak haza kellett gyalogolnom a hotelbe. Jó hír volt, hogy az esőt felváltotta a szél, hiszen Chicago a szelek városa, azt kaptam a hátamba a víz helyett. Csak a célnál tűnt fel, hogy rosszul írtam be a címet, így még 2,3 mérföldet kell gyalogolnom a hotelig, de akkorra már tényleg mindegy volt, inkább csak arra vigyáztam, hogy szaporázzam a lépteket, hogy a mozgás átmelegítsen, nehogy megfázzak 2 nappal a maraton előtt.

Ami egyébként a 45-ik lesz az itteni sorban, és eddig két érdekességre bukkantam. Az egyik, hogy a beszámolók szerint szinte teljesen sík, ezért könnyen futható. Eddig 4 világrekordot futottak itt, tehát igaz lehet, hogy könnyű a pálya. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ha az időjárás is engedi, mert a tegnapi tapasztalatom alapján, ha a Szelek Városa meg akarja mutatni, akkor meg tudja! Bár holnapra kifejezetten jó időt mond az előrejelzés, reggel 7:30-kor 8 fok lesz felhős idővel, ami ideális.

A másik érdekesség pedig az, hogy minden valószínűség szerint ezen a maratonon fog beérni az egymilliomodik befutó a Chicago Maratonok történetében! Körülbelül 47.000 indulóval számolnak, mondjuk, hogy tizede nem ér célba, tehát ha 42.300-an befutnak, akkor 0,00236% az esélyem rá, hogy én leszek az! A városi plakátokon is mindenhol az a szlogen szerepel, hogy One Of A Million, ami azért elég ütős, valljuk be.

Viszont, ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor drasztikusan csökkennek az esélyeim erre a címre, mert a 44 verseny alatt eddig 960.000 futó teljesítette a távot, tehát nekem a 42 ezerből körülbelül 40.000-iknek kellene lennem ahhoz, hogy a város futócsászára lehessek, tehát lassabban kellene futnom, mint a célba érők 95%-a! Ahh, azt hiszem, el kell engednem ezt a címet! Marad a befutóérem, ha minden jól megy!