New York, New York, te csodás! - kiáltana fel a költő, ha itt lenne, de nincs itt, lehet, hogy lekéste a repülőt, úgyhogy kénytelen vagyok egyedül és prózában folytatni.

Tegnapelőtt délután érkeztem az osztrák csoporttal, ez már a negyedik maraton lesz, amire velük jövök. Nem bántam meg, jó választásnak bizonyultak, és most sem hazudtolták meg magukat, mert a szálloda egészen pontosan a város közepén, a Broadway-en van, körülbelül 100 méterre a Times Square-től. Látványnak és hangulatnak sem utolsó az utcán örvénylő tömeg, ráadásul tegnapelőtt itt Halloween volt, este héttől kosztümüs felvonulással, tüzijátékkal, miegymással szórakoztatta magát a nagyérdemű. 

Elnökválasztás is zajlik éppen - nem összekeverendő a fent említett Halloweennel -, habár a jelölteket nézve a „scary factor“ hasonló nagyságrendű!

No és persze TCS New York City Marathon is van, több, mint 50.000 indulóval. Tavaly egészen pontosan 51.933-an vágtak neki a távnak, és ebből 98,9% teljesítette is, amivel 2023-ban a világ legnagyobb maratonja címet is kiérdemelte (bár a dicsőség csak rövid életű volt, mert idén szeptember 29-én Berlinben 54.289 futó ért célba). Azért ez a 98,9% elég magas számnak tűnik, nem? Mintha itt csak a legfelkészültebbek és legjobb formában levők futnának csak, és az az egyetlen a százból, aki nem teljesíti végül a távot, csak azért marad ki, mert kificamította a bokáját, vagy valami hasonló baleset történik vele futás közben! Nekem is ez volt az első gondolatom, hogy túl jó ez az arány, mert egy normál maratonon a teljesítés átlagosan 80-90% között van. Aztán az osztrák csapat sportorvosa, aki holnap már tizedszerre futja le a távot, tartott egy eligazítást, ahol kiderült, hogy a New York Maratonon egyedülálló módon nagyságrendileg 13-14 óra a maximális teljesítési idő, ellentétben más maratonokkal ahol ez valahol 5 óra 30 perc és 7 óra körül van, azaz ennyi időn belül kell célba érni. Ez a versenyt tehát sétálva is simán meg lehet csinálni. Viszont van begyűjtő busz, ami 10 perc/kilométeres sebességgel halad, és amire fel lehet szállni annak, aki nem tudja vagy akarja végigcsinálni a távot. Viszont más maratonokkal ellentétben itt nem kötelező, mert a verseny hivatalos zárási ideje este 10 óra, tehát eddig kell átlépni a célvonalat, hogy medált kapjon az ember és hivatalosan elismerjék a teljesítést. Ami viszont furcsa, hogy mivel New Yorkról van szó, ahol a tömeg és a forgalom miatt nem lehet sokáig lezárva tartani az utcákat, a begyűjtő busz után felszedik a kordonokat, és onnantól minden versenyben levő a járdán, a tömegben kénytelen haladni. Látva az itteni tömeget, ez az igazi kihívás!

Idén ide New Yorkba több, mint 165 ezren jelentkeztek, és nagyon kíváncsi leszek, hogy hányan fogják teljesíteni!

A fent ecseteltek mellett az itteni versenynek van néhány olyan jellemzője, amivel igazán kiemelkedik még a nagy maratonok közül is. 

Az egyik és talán a legfontosabb ilyen, hogy a világ 6 nagyja, az Abbott Majors-ök közül ez a legnehezebb, mert igencsak szintes, tehát tele van dombra fel-dombról le részekkel. Bocsánat, ez így nem teljesen igaz, nem bontottam ki az igazság minden részletét! Itt végig az van, hogy vagy dombra fel vánszorogsz, vagy dombról le botladozol. Sőt, mi több, maga a verseny úgy kezdődik, hogy a gyanútlan delikvens - azért gyanútlan, mert elfelejtette megnézni a magassági grafikont, aminek azonnal meg is issza a levét - az első mérföldön felfut a Verrazzano-Narrows hídra, aminek a közepe az útvonal legmagasabb pontja is egyben.  

Azért nem olyan nagy baj ez, mert így legalább senki nem akarja, de nem is tudja elfutni a verseny elejét, ami az amatőr futóknál klasszikus hibának számít. 

Nem ez az egyetlen híd az útvonalon, összesen öt van belőlük, így az első még csak a beköszönő a versenyre.

Nem sokat mozogtam az utcákon az elmúlt két napban, viszont amikor lementem, mindenhol olyan masszív fűszag fogadott - és itt most nem a frissen nyírt gyep illatára gondolok -, hogy szent meggyőződésem, hogy a pálya útvonalát is itt, a Broadway környékén tervezték meg, és a rendezők masszívan - illetve inkább passzívan - betépve végigröhögték a pálya megrajzolását, és ihletett állapotban megkeresték a térképen az összes létező dombot és magaslati pontot, hogy aztán arra vezessék a szerencsétlen futókat! Nézzétek meg! Hát nooormááális, Margit? 

Nem ellenőriztem, de az tuti, hogy itt soha nem futottak még rekordot, és a jövőben sem fognak! Nekem is csak annyi a célom, hogy végigmenjek a pályán és élvezzem az atmoszférát, ami a városból, a tömegből, a látványból - eddig a pozitívumok -, és a füjjszagból - ez a negatívum - áll össze különleges egyveleggé. 

A második érdekesség, hogy az útvonal New York mind 5 nagy kerületén végigfut. Elkezdődik Staten Island-en, majd jön Brooklyn, Queens, The Bronx és végül Manhattan, a cél pedig a Central Parkban van. 

Kis túlzással lehet mondani, hogy aki lefutotta a maratont, az nagyjából látta egész New Yorkot, de legalábbis ízelítőt kapott a város minden részéből. Érdekesség, és ezt az eligazításon külön kiemelték, hogy amikor átfutunk Brooklynon, ahol nagyon komoly zsidó közösség él, készüljünk fel, hogy a vasárnap náluk munkanap, és nagy ívben tesznek a maratonra, tehát simán besétálnak és bebicikliznek a tömegbe, azaz nem árt az elővigyázatosság kölcsönös biztonság jegyében.

A harmadik jellemzője ennek az eseménynek, az a bulifaktor, illetve az a hangulat, ami az egész várost a maraton kapcsán belengi, mínusz a brooklyni részek, ahogy említettem. A versenyen közel kétmmillióan drukkolnak a futóknak, és ez a tömeg nem is az útvonal teljes hosszában oszlik el, mert vannak olyan részek, mint például a Queensboro Brigde, amit a rendezők lezárnak a tömeg elől. Olvastam a beszámolókban, hogy mekkora a kontraszt ott, amikor a hídon csak a futócipők csattogását és a lihegést hallja az ember maga körül, de amúgy teljes a csend, míg más helyekre beérve már akár fél kilométerrel előre lehet hallani a bulizenét és a tömeget, ahogy az elhaladókat éltetik.

A verseny célvonala a Central Parkban van, oda viszont külön jegyet kell venni, ha az ember nézőként akarja a befutókat látni. Erre nekem viszont nincs gondom, mert az én jegyemmel nemcsak nézni, hanem futni is lehet, szóval szerintem a célvonalnál elég jó helyem lesz, bár az is biztos, hogy fáradtabb leszek, mint a pódiumon ülők. De hát valamit valamiért, nem?